Sofi, Anglia, élet

Boró, vagyis Boróka Reni három év körüli kislánya, akivel mostanában sokat vagyok együtt. Hihetetlen jelenség, nagyon nagy élmény Vele lenni, s habár semmi kedvem nem volt au-pairként dolgozni, egyáltalán nem bánom ezt a pár hetet, amit együtt töltünk, mert rengeteg tapasztalattal gazdagodom.

Boró már nagyon a szívemhez nőtt, sokat lehet Vele nevetni és rengeteg szeretet is van Benne - persze akaratos és kemény kislány, mint minden három éves, de ő ráadásul hihetetlenül okos is, úgyhogy általában még fegyelmezés közben is elnevetjük magunkat Renivel a beszólásain. Nagyon szeret mesét nézni a tévében - melyik gyerek nem szeret? -, de mi természetesen igyekszünk egyéb dolgokkal lekötni. Esténként például ez nem mindig megy könnyen.
Egyik este soroltuk Neki a lehetőségeket: "Boró, vagy játszunk, vagy éneklünk Neked, vagy alszunk, ez a három lehetőség van." Erre elgondolkozva válaszolt: "Igen, akkor mesét nézünk, mert azt mondtad, hogy vagy játszunk, vagy mesét nézünk, vagy alszunk." Nagyon gyorsan vág az esze:).
A kedvencem az, amikor valamilyen rosszalkodás után Reni beígéri Neki, hogy rácsap a kezére: "Jó, de csak kicsikét, Anyuka, jó? Csak kicsikét!"

Fürdeni nem szeret, amin én kicsit csodálkoztam, az én emlékem a fürdésről az, hogy csupa szórakozás és pancsolás volt a sárga kiskacsákkal. Szerencsére most már nem küzdünk olyan sokat, amikor a fürdőbe megyünk este, mert feltaláltam a Habnéniket és Habbácsikat, akiket a csempére rajzolunk habból - az ő emlegetésükre csak úgy rohan a fürdőbe. Tudom, hogy egyszer unalmasak lesznek majd a habemberkék, úgyhogy töröm a fejem az újabb csalin - valamilyen javaslat?

Kedvenc meséje jelenleg a Pinocchio, hiába próbáltam megnézni Vele a Macskaarisztokratákat, valamiért a kis fabábú története jobban megfogta. Nem csak, hogy minden nap megnéztük egy héten keresztül (reggel az egyik felét, este a többit), de miután kikapcsoltuk a laptopot, lefekvés után még az ágyban is azt kellett mesélni Neki. Tudom, hogy a kisgyerekek szeretik az állandóságot, meg a biztonságot, de biztos vagyok benne, hogy ő nem csak ezért nézte meg olyan sokszor ezt a mesét (már egy ideje a magyar népmeséket adagolom Neki). Egyik este ugyanis a következő beszélgetést folytattuk le:

- Pinocchio pedig kapott egy lelkiismeretet is, ő volt Tücsök Tihamér.
- Nem értem.
- Mit nem értesz? Hogy mi az a lelkiismeret?
- Nem, nem azt. Lucifer egy gonosz angyal.
- Igen, Lucifer angyal volt, de gonosszá vált, szembeszegült Istennel.
- Csak azt nem értem, hogy hol van a mesében?
- Ki, Lucifer? Hogy ebben a történetben ki ő? - bólintás - Hm...
Próbáltam válaszolni a kérdésére, de annyira ledöbbentem ezen a logikán, hogy csak össze-vissza zagyváltam Neki valamit Derék Rókusról és a bácsiról, aki szamárrá változtatja a rossz kisfiúkat. Nem semmi, ugye? Így összerakni a kockákat... Tegnap este pedig azt kérte, hogy azt a mesét meséljem, amikor Jákob fiai beledobták Józsefet a kútba és összevérezték a ruháit. Végül nem meséltem el (egyébként is belesültem volna), de ma estére felkészülök belőle rendesen:).

Boróról egyébként rengeteget lehetne írni, de most mennem kell felébreszteni a délutáni szunyából, hogy este is időben elaludjon. Megyünk kacsákat etetni.
Ja, még egy dolog, amiért nagyon szeretem: megeszi a főztömet!;)