Sofi, Anglia, élet

Kedves Olvasóim!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy beindítsam-e ezt a blogot, de a sok levél, amit kapok Tőletek, meggyőzött arról, hogy érdemes így is megosztanom az élményeimet. Belekezdek, és remélem, hogy lesz erőm folytatni a későbbiekben is :)

Sofi
Rólam csak annyit, hogy júniusban fejeztem be a magyar alapszakot az ELTE-n, történelem minorral (amit általában le szoktam tagadni:)). Tavasszal, miután beadtuk a felvételi jelentkezést, úgy döntöttem, hogy andragógia mesterre szeretnék menni. Felmerült a kérdés, hogy mit fogok csinálni a következő évben: esetleg elkezdem a tanári mestert, vagy kimegyek külföldre egy kicsit...

Anglia
Aki ismer, tudja, hogy egyáltalán nem vágytam külföldre. Szeptembertől beköltözhettem egy budai lakásba, amibe az első percben beleszerettem, kipróbálhattam az egyedül élés előnyeit és hátrányait, vendégeket fogadhattam, elkezdhettem főzni (éljen az amerikai palacsinta, a csilis bab és a lencsefőzelék:)), és elkezdhettem dolgozni is: nagyon vártam az önálló életem elkezdését.
No igen, egyszer, régen, valaki azt mondta, hogy nálam naivabb teremtést nem nagyon ismer - talán igaza volt...
Az álláskeresős élményeimről rengeteget mesélhetnék, voltak vicces (Zepter) és kevésbé vicces dolgok (munkaügyi központ), a lényeg, hogy sajnos nem úgy működtek a dolgok, ahogy én azt vártam. És januárban ott tartottam, hogy bármennyire nem akartam itt hagyni Magyarországot, kénytelen vagyok kimenni egy fél évre valahova, ha hasznosan akarom tölteni az időmet.

Élet
Sosem voltam az a laza, a bizonytalant is jól viselő ember, sőt, kifejezetten szeretem, ha megtervezhetem a dolgokat (igen, például percre pontosan a lagzi menetét:)), és mindent előre látok. Éppen ezért volt részemről egy igazán nagy dolog, hogy hirtelen beleugrok az ismeretlenbe és megveszem a repülőjegyet Angliába - úgy, hogy az egyetlen biztos pont Reni, egy régi barátnőm, aki két-három hétig szívesen vendégül lát. Nos, még nem bántam meg:)

Biztosan sokan láttátok az Ízek, imák, szerelmek c. filmet. Van benne egy vicc, ami szerintem mindenki számára tanulságos lehet. Amikor megnéztem a filmet, talán helyzetemből adódóan is, nagyon megérintett ez a kis tanulságos történet:  

"Van egy csodálatos régi olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba és egy nagy szent szobra előtt imádkozik, könyörögve: "Kedves szent, kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjen a lottón. " Végül, a felzaklatott szobor életre kel, lenéz a könyörgő emberre és azt mondja: "Kedvesem, kérlek, kérlek, kérlek, vegyél szelvényt. "

Nos, én megvettem a jegyet.