Sofi, Anglia, élet

Régen írtam, tudom... Bocsánat!

Kicsit sokat dolgoztam az elmúlt hetekben, gyakori mostanában, hogy csak egy szabadnapot kapok, és előfordul, hogy reggel felhívnak, hogy menjek be hamarabb, ha tudok. Ahogy tegnap reggel a menedzserem fogalmazott: "Sofi, we are running out of staff, so be carefull!" Sokszor nem tudom, hogy viccel-e vagy sem, mert képes mindent fapofával kezelni. A tündéri főnököm pedig elment szülési szabadságra.
Június elsejétől pedig hivatalosan is átvettek alkalmazottnak. Most járt le a próbaidőm, és Zora olyan szépeket mondott nekem, nagyon örülök, hogy nem Neki fogok felmondani, mert akkor tényleg nagyon fájna a szívem. Anson (a fapofa) nem fog érzelmi terrorral visszatartani :)
Patisserie-s sztorik: Tegnap egy idős párt szolgáltam ki, akik nagyon aranyosak voltak. Megettek két nagyon nagy szelet tortát, a bácsi pedig nagyon vicceskedett ezzel, ezért el akartam mondani, hogy nálunk otthon ez azt jelenti, hogy szép idő lesz másnap, de közbevágott, és megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mikor mondtam, hogy Budapestről (ez egyszerűbb, mint elmagyarázni Etét), kiderült, hogy a feleségével három évig ott éltek, tudtak is pár szót. Olyan jó volt Velük találkozni!:)
A másik nagy élményem tegnapról az olasz maffia látogatása: hat nagydarab olasz macsó ült le egy asztalhoz, rendeltek hat filter kávét és hat epres szeletet. Mondtam, hogy abból már csak három maradt, lehet, hogy lesz még a konyhában, de nem biztos. Erre az asztalfőn ülő férfi csak annyit mondott: "Legyen." Úgyhogy személyesen térképeztem fel az epres szelet készleteinket - találtam még hármat :)

Gréti kiköltözött, amit egyrészt nagyon sajnálok, mert többé senki nem figyel az egészséges táplálkozásomra; másrészt jó hatással van rám: elkezdtem készülni a felvételire. Kaptam kidolgozott tételeket, úgyhogy most már csak meg kell tanulnom, ez igazán nem nagy elvárás... Most azt tűztem ki magam elé célként, hogy szépen átdolgozom a tételeket a saját stílusomra (voltak elég meredek állítások, amiket kicsit finomítani igyekeztem), aztán majd ha már otthon leszek, akkor kinyomtatom őket - itt ugyanis nem létezik olyan, hogy copyguru, és irtó drága a nyomtatás. Márpedig én gépről képtelen vagyok tanulni. Annyira nem vagyok megrettenve már, hogy vannak tételeim, de meglátjuk, mit mondok egy hét múlva.

Megismerkedtem - teljesen véletlenül - egy magyar lánnyal, Rékával, aki egyébként tatabányai. Grétivel és Rékával kávé két hete csaptunk egy csajos estét pizzával és sörrel, olyan jó volt! Már nagyon rég volt olyan jó estém, és természetesen másnap teljesen honvágyas voltam, mert eszembe jutottak a Vicás-Pannis-Lillás csajos bulik. oh... Egyébként aznap este megállapítottam, hogy elhamarkodott lépés volt részemről másfél hónapja miniszoknyát venni, mert kezdem azt érezni, hogy nagy rám. (Ha ennyi áradozás után visszahízom azt, amit lefogytam, kinyírom magam. Vagy csak előveszem a Magyar Grammatikát és azzal fogom földbe döngölni magam, amíg elérem a földszintet.)

Egyébként be vagyok pörögve: egy hét múlva megyek haza! Egy hete még azt gondoltam, hogy rengeteg időm lesz mindenfélére, többek között mindenkivel találkozni, kávézni, ebédelni, sütizni - de kiderült, hogy ez nem biztos, hogy össze fog jönni. Főleg az Ete - Budapest vonallal van problémám, mert mindenki Pesten lesz a hétvégén a családomat kivéve, de a vasárnapok Etén a leghangulatosabbak. Ezt még meglátom, meg kellene terveznem már a az otthoni időt, de mindig olyan izgatott leszek, mikor hazagondolok, hogy képtelen vagyok egyáltalán gondolkozni is - ez szánalmas, tudom...

Tegnap Grétivel vásárlós napot tartottunk, és képzeljétek, kiderült, hogy 10-es a méretem! 10-ES!!! Király vagyok!:D Persze a nagy bevásárlást otthonra tartogatom, hiányzik a H&M-es és C&A-s vásárlások hangulata. Na és a verejtékes turkáló-böngészések, amitől tíz perc után kikészülök - kell néhány ilyen sokk az otthoni időre, hogy elmenjen egy darabig a kedvem megint a ruhavásárlástól. Az új méretem ugyanis nagyon vonzóvá tette a vásárlást :)

Mostantól kezdve minden nap dolgozom, általában nyolc órákat, ami szuper, mert addig sem lesz nagyon időm izgulni. Ráadásul ma jöttem rá, hogy 21-e kedd, nem szerda, úgyhogy tényleg egy hét múlva megyek!:) Annyira várom már!
Na jó, ezt befejezem, csak ömlengés. Ha történik még valami érdekes, felrakom ide gyorsan, de remélhetőleg már személyesen mesélem el Nektek a legújabb eseményeket (hú, vajon mi történhet a következő egy hétben?:))

Vigyázz, Budapest, jövök!:)