Sofi, Anglia, élet

Igen, igen, tudom, már nagyon régen írtam, akkor is csak nyúlfarknyit. Kicsit 'busy' voltam az elmúlt két hétben - viszont rengeteg mesélni valóm van :)

Múlt hétfőn ilyenkor már Strookban voltam Emesééknél, az unokatesóméknál. Londontól keletre laknak egy kisvárosban, mi összenőtt Rochesterrel és Chahammel. Az odautam egyébként kalandos volt. Egy órát hagytam magamnak az átszállásra, ugyanis most utaztam először vonattal Angliában. Hát, meg is leptek rendesen. A Victorián ugyanis a faliújság egyik nem nagyon feltűnő részén hívták fel a figyelmet arra, hogy a Southeastern járatai nem indulnak aznap erről a pályaudvarról. Úgyhogy átvonatoztam egy másik pályaudvarra - teszem hozzá, az utam egyik legjobb része ez volt, mert London egy olyan részét láttam, ami igazán érdekel: a hátterét, a "nem túl szép részét" - viszont végre láttam tipikus angol házakat, épületeket, utakat. Szóval nem is voltam annyira mérges a Victoriára, bár tény, hogy otthon a Keletiben valószínűleg jobban felhívják erre a figyelmet, mondjuk bemondják többször is, hogy nem indul egy járat - itt meg mondjuk még egy e-mailt is elvártam volna, ha már regisztráltam is a honlapjukon, amikor megvettem a jegyeket.

Emesééknél nagyon jó két napot töltöttem, jókat ettünk (amitől elszokott a gyomrom, úgyhogy fájt is rendesen - nem tudom mi lesz velem, amikor hazamegyek, és igazi kolbászt meg sonkát fogok enni... Emesével egyébként hétfőn vásárolgattunk, boltokat jártunk (nem, még mindig nem bírom az ilyesmit több órán keresztül), este ifjúsági órára mentünk, de sajnos nem sokat értettem a vezető beszédéből (skót), viszont az emberek jó fejek voltak. Másnap múzeum Rochesterben, ami egyébként nagyon érdekes volt, sikerült egészen interaktívvá tenniük. Vasárnap mentem és kedden jöttem (hétfőn és kedden voltam szabad), úgyhogy csak ilyen rövid látogatást tudtam most tenni - de nagyon-nagyon jól éreztem magam és feltöltődtem:)

Kicsit nehéz is volt visszarázódni a munkába, de valahogy azért sikerült. Ráadásul a héten minden nap a flooron voltam, és jövő héten is végig kint leszek, ami gyakori hajmosással és sok mosolygással jár. Szeretek a vendégekkel foglalkozni, de néha jó elbújni a counter mögött, sütiket pakolgatni, kávét főzni - olyan, mint amikor egyedül akarsz lenni egy napot, emberek nélkül. Meglep egyébként, hogy ilyen sokszor kiraktak, mert azt hittem, hogy nem tartanak jónak a flooron. Bár lehet, hogy most már jobban értékelnek, ugyanis az egyik portugál munkatársunk, Tiago, aki a konyhán dolgozott eddig, részmunkaidőben feljön hozzánk is. Nekem ezzel kapcsolatban nincsenek jó érzéseim, de majd meglátja a főnökség is, hogy ez nem volt nyerő ötlet. Viszont az önbizalmamat szépen megdobta, mert most már van nálam rosszabb is, látom, hogy honnan fejlődtem hova :)
Ha már munkatársak: nem tudom, hogy meséltem-e már Juanról, aki az egyik brazil munkatársam, szerencsére csak részmunkaidőben. Katasztrófa. Egy beképzeld, pökhendi, önző figura, aki ráadásul már két éve dolgozik a Patisserie-ben. Nem szeretek vele együtt dolgozni. Azt még bírni szoktam kisebb kiakadásokkal, ha ő van a flooron, én meg a counter mögött, de hogy egyszerre legyünk egy helyen, az nekem már sok. Tegnap előtt a counter mögött voltunk együtt, tegnap pedig a flooron. Komolyan mondom, hányingerem volt ettől a sráctól: fizettetéskort felhívta a kedves vendég figyelmét, hogy a kiszolgálás díja nincs benne az összegben, úgyhogy ha szeretne borravalót adni, akkor azt most megteheti. Komolyan, ekkora bunkóságot! Ráadásul, ahogy beszél a vendégekkel - tényleg hányingerem volt tőle. Sosem szeretném, hogy ő helyettesítsen, amikor szünetre megyek. Ha velem egy pincér ezt csinálná, még az is lehet, hogy szólnék a menedzserének. Nem tudom, hogy Zora tud-e erről (az egyébként pozsonyi főnökünk:)), de én a helyébe rövid távon kipenderíteném a srácot. Mert ráadásul lusta is, és nem is segít senkinek. Az egyik asztala például fizetett bankkártyával, és mivel ő épp a seggnyalással volt elfoglalva, voltam olyan jó fej, hogy megcsináltam neki - erre ahelyett, hogy megköszönte volna, leosztott, hogy máskor meg ne próbáljam ezt megcsinálni, mert az az ő asztala volt. Persze, így nem kapott tippet. Mekkora egy köcsög pénzember!
Bocs, hogy így kiakadok rajta, de hát máshol nem szidhatom :)
Viszont néhány pozitívum így a végére: tegnap volt egy magyar vendégem, aki jó fej volt! Egy japán lány jött be egy szőke hajú kék szemű sráccal (tiszta árja volt egyébként), és mindig olyan nagyon kedvesen mosolygott. Ráadásul tisztán értettem az angolját, ami gyanús volt. Úgyhogy amikor fizettek, akkor azért megkérdeztem, hogy mégis hol teremnek ilyen helyes és kedves fiúk - és kiderült, hogy otthon. Csodálkozik valaki, hogy haza akarok menni?:) Kicsit beszélgettünk, ő nem tervezi, hogy hazamegy hosszabb időre, most inkább Japánba készül pár évre. Nem rossz.

Jobb témák: vettem két tavaszi-őszi kabátot!:) Az egyik virágos és nagyon tarka, meglepett egy kicsit, hogy ennyire odavagyok érte. Ráadásul rózsaszín sálat hordok vele, úgyhogy egyáltalán nem zsófis, viszont tényleg jól néz ki és amúgy is kicsit lányosabban akartam öltözködni. A másik pedig nagyon elegáns, fekete-fehér. Még soha nem volt egyszerre két őszi kabátom. :)
Nagy erőbedobással kellene egyébként tanulnom, mert mindjárt itt a felvételi, és még nem nagyon tudok semmit az andragógiáról. Egyébként nagyon érdekesek a cikkek, amiket olvasok, és olyan jó néha leülni, tanulni, jegyzeteket készíteni. Kicsit hiányzik. Úgyhogy jó lenne szeptembertől visszamenni az egyetemre. Azalatt a két év alatt úgyis megint meg fogom unni :)
Egyébként nagyon pakolhatnékom van. Igaz, hogy csak egy hónap múlva megyek haza, akkor is csak egy hétre, de olyan szívesen bepakolnám már a bőröndöm! Igazából egy rendrakás sem ártana a szobában, hiába, azért Grétivel együtt nem férünk el olyan jól ebben a szekrényben.

Lejárt a mosógép, úgyhogy megyek kiteregetni. Normál esetben nem lenne gáz egyébként abból, ha csak egy óra múlva mennék le, de megjött Happy, aki az egyik őrült lakótársam (ő az egyetlen őrült igazából), és kezdek félni tőle. A nevével ellentétben általában mérges valami miatt és szitkozódik a nemtommilyen nyelvén (Nigériából jött). A múltkor megkértem Grétit, hogy szedje be a ruhákat a szárítóról, és véletlenül két olyan ruhadarabot is behozott, ami nem a miénk volt. Persze, miután hazajöttem, levittem őket a konyhába, ahol Jacob azzal fogadott, hogy legyek szíves ezt elmagyarázni Happynek, ugyanis őt vádolta meg azzal, hogy ellopta a ruháit (teszem hozzá: kifejezetten női ruhadarabokról van szó), és mikor Jacob mondta neki, hogy ne hülyéskedjen, ő nem lop ruhákat, Happy eldugta az egyik pár cipőjét. Igen, tényleg őrült. És gyerekes. Ráadásul Jacob azt mondta, hogy kiabált, ki volt akadva. Ezek után annyira nem volt kedvem elmagyarázni neki a helyzetet, de szerencsére mikor összefutottam vele, már tudta. Nekem személyesen még nem volt vele 'furcsa helyzetem', de őszintén szólva nem is szeretnék semmi ilyesmit. Viszont van egy jó pontom nála: imádja a sütiket, én pedig mindig hozok párat :)

Most már tényleg megyek tanulni meg teregetni. Remélem, otthon szép napsütéses idő van. Itt ijesztően hajlonganak a fák az erős szélben.